SIPOS MIHÁLY - Adventi portré

Sipos Mihály.
(Photo by Infovilag.hu.)

Jegyzet, azaz nagyon szubjektív műfaj a Sipos Mihály interjúhoz:

Régi, kedves barátság fűz össze minket. A fiam még kicsi volt, és ős, no meg a fiam apja amolyan "félszavakból is megértjük egymást" együttzenéléseket rendeztek. Évekig azt hittem, férfiak világa az, élvezni élvezem, de nincs közöm bele.

Aztán elváltak útjaink az apával, és ahogyan ez lenni szokott, a közös barátok "választottak". 

Nem úgy Ő.

Azt hiszem, ezt még el sem mondtam neki. Mert hogy minek.
Évekig, évtizedekig énekeltem, zenéltem, zongoráztam és szolfézsot is tanultam (ah...), és ma is imádok énekelni és jól is csinálom; négy éve készítek zenészinterjúkat.

Még a színházban is bekérnek rá - ennek ellenére soha nem gondoltam egy percig sem rá, hogy használjam, éljek vele, vagy munkámmá váljon.

Egyszerűen csak van nekem, de olyannyira, hogy kemény helyzetekben segített át - egyenesen külön tartok zenei válogatásokat arra, hogyha bezárkóztam volna és kinyíljak; arra, hogy tuningoljam magam - és igen, egy kattant kardio nevű mappában pedig az edzéshez megfelelő zenéket gyűjtöm.

Majd jött Sipos Miska. Összetalálkoztunk talán 10 éve, már túl mindenen, és úgy ragyogott rám, hogy tudtam, benne maradtam a köreibe.

Vele meg tudom beszélni azt, amit a zenéről GONDOLOK. Amit kivált belőlem, amilyen mélyre visz, és hogy azok, akik művelik, hol járnak, mit tesznek.

Garp szerint a világ, M. szerint a zene.

Valahogy neki megy. És ha adventkor (hiába a modern, rohangászó újságírónő, akkor is) - adventkor gondolkodom, visszanézek, érzem a szakralitást, csak már nem beszélek róla.

Kivéve Őt.

Köszönöm Neked.

Minden jót:

Mónika.

Az interjú a Civil Rádió FM 98-on hallható.