ÜVEGES GÁBOR, Hernádszentandrás polgármestere már nem "tiszteletteljesen kér"

Üveges Gábor,
Hernádszentandrás polgárrrnestere.
(Photo by Hernadszentandras.hu.)

Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere 2012. novemberében még "tiszteletteljesen kérte" az Encsi Többcélú Kistérségi Társulás elnökhelyetteseként, valamint a több mint ezer kistelepülést vezető kolléga nevében Miniszterelnök Úr közbenjárását, hogy a Vidék ébredésének és erősödésének időszakában, az önkormányzati szféra ígéretes átalakítása közben pontosan azon településvezetők élete ne válhasson egyik napról a másikra kilátástalanná, akik ma szinte egy személyben a hátterei és mozgatói annak a számos jó gyakorlatnak, robbanásszerű gazdasági fejlődésnek, annak a számtalan innovációnak, ami a vidék Magyarországán az elmúlt egy-két esztendőben markánsan tetten érhető.

Ez volt 2012-ben. Azonban nagyon sok minden változott meg 2014. decemberére.

Akkor, 2012-ben nyílt levelet írt Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Tette mindezt azért, mert számos érintett kolléga nevében közölte gondolatait, mert látták a jövőt, megvoltak a céljaik, és hittek abban, hogy komoly és következetes munkával beindíthatóak a „fejlődés szinten tartható motorjai” a kistelepülések vonatkozásában is. 

A levél hangneme, az indíttatás, a kérés és annak jellege 2014-re megváltozott. Az alábbiakban Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármesterének 2014. december 1-én kelt levelét olvashatják. A levél végén pedig meghallgathatják a polgármester úrral 2014. december 8-kán készült interjút. 

Orbán Viktor

Miniszterelnök úr részére

Tárgy: Nyílt levél:

/” Ön leradírozta a kistelepüléseket Magyarország térképéről…”/

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Hernádszentandrás község polgármestereként a napokban az alábbi kérdés fogalmazódott meg bennem:

Ha 1989-ben Ön elé áll egy jövőbe látó azt mondva, hogy az ígéretes Vidék Fia huszonöt év alatt a tagadott elődök nyomdokain haladva kitanulja és megvalósítja a falurombolást…, képes lenne-e Ön diplomatikusan, érzelmek nélkül, cinikus mosollyal azt válaszolni a kistelepülések tragikus jövőjét érintő 2014. november 17-i lekezelő stílusú parlamenti felszólalásához hasonlóan, hogy „erre most nem vesztegetünk időt…”?

Nézze el nekem, hogy nem keresem a ködösítő értelmiségi szóvirágokat, de Ön és a jelenlegi politikai elit odáig jutott, hogy fogalma sincs arról, mitől lehet újra funkciója, társadalmi és gazdasági súlya a kistelepüléseknek, és ezáltal releváns, versenyképes válasza korunk kihívásaira.
Az Önök valósága: az ötlettelenség, sematikus működésképtelen elméletek, faképnél hagyott Vidék, pufogtatott romantikus 80-100 évvel ezelőtti múltba révedés..., eszközzé vált, hivatalosan is leminősített, kihasznált vidéki emberek...

Plakátokon a vidékfejlesztés…, az igazi Vidékkel ugyanakkor elvesztettek minden kapcsolódási pontot!

Önök a víziójukkal és a Valóság immár külön dimenziót alkotnak, nem hat egyik a másikra…

Magyarország számos kistelepülése szellemileg is leépült az elmúlt 25 esztendőben. Nem született politikai akarat, nem volt politikai és gyakorlati tudás ezen tendencia megfordítására.

Nem erősödött meg itt (sem…) a civil szféra, nem vált központi katalizátorrá a vállalkozói szektor.

Az üde kivételek ott alakultak ki, ahol egy elhivatott és innovatív vezető – a legtöbbször segítők nélkül – napi 24 órában közösséggé kezdte formálni települését.

Hosszú évek alatt ezeken a helyeken visszatért az Élet, megjelent a Funkció, a múltba vágyódást felváltotta az ígéretes Jövő valósága.

Nem mellesleg, épült a Csapat, megjelent a civil erő, egymást gerjesztő, sokszor gazdasági potenciált hozó változások indultak el…

A kiindulási pont legtöbbször: a még létező potens vezető személye…

Ezen valódi közszolgálat megbecsültségének teljes hiányát, és a kistelepülések sajátos helyzetének figyelmen kívül hagyását mutatja, hogy egy 500 fő alatti település – melyek az összes magyarországi település egyharmadát képezik, több mint 1000 község – első embere a jelenleg hatályos Önkormányzati Törvény értelmében 2014. október 13-tól mindösszesen bruttó 149.575 forintot vihet haza családjának, alig többet, mint egy közmunkás.

A legtöbb esetben ráadásul a hivatali apparátus tagjainak jövedelme is meghaladhatja akár az egész településért felelősséget vállaló vezető illetményét.

Óriási feszültségforrás továbbá, hogy jelenleg egy 501 fős településen a polgármester már bruttó 299.150 forintot keres, s a sokszor csupán havi 1 alkalommal feladatot végző társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíja pedig itt elérheti a bruttó 134.000 forintot.

Nagyvárosokban – ahol jó esetben képzett munkacsoportok veszik le sokszor az operatív munka terhét a vezető válláról – a polgármester az előző ciklushoz képest akár 200.000 forinttal is többet ér a politikai hatalom szemében…

Nincs köztünk vita abban, hogy rászolgáltak és rászolgálnak ugyan szép számmal egyes polgármesterek ezen lefokozásra – ez a minőségi deficit viszont településmérettől függetlenül igaz, sőt egyes országos vezetők esetében egyaránt tetten érhető –, de a mindenkori államnak kötelessége viszont biztosítani az alkotó innovációk személyi garanciáit, ösztönözve a teljesítményalapú munkavégzést és kiválasztódást.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) – az önkormányzatok által is támogatható –  javaslata a kormány által is ismert.

Mindez árnyalja és igazságosabbá teszi a jelenlegi bértáblát úgy, hogy közben nem igényel számottevő többletforrást az államháztartástól, valamint a testületek kezébe is helyez egy korlátozott "eltérítési" jogkört az illetmény 30 százalékáig.

TÖOSZ javaslat:

http://www.toosz.hu/digitalcity/projects/tooszproject/boxedNewsEvent.jsp?dom=AAAAZJWX&prt=BAAFKYMH&firt=AAAJBEDB&men=BAAFKYMI&smen=BAAFKYMI&fmn=BAAFKYMP

Fontos tény, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb szerepe van a változtatásokban, a saját arculat megtalálásában és annak kiépítésében, fenntartásában a polgármester személyének. 

Az ország egyre több pontján fellelhető, és egyre többször mintaként idézett "legjobb gyakorlatok" hátterében szinte kivétel nélkül a feladatot hivatásának érző rátermett, és a teljesítményorientált szektorok minőségét elérni képes polgármester áll.

A 24 órás településmenedzseri hivatás – mely nem azonos a funkciót csupán a klasszikus közigazgatási teendők mértékével súlyozó feladatkörrel – megbecsültsége és elősegítése az egyik nagyon komoly záloga a vidékfejlesztés fenntartható sikerének Magyarországon.

Nincs továbbá minőségi és innovatív vezető nélkül hatékony végrehajtás, az impotenciából kilábaló közigazgatás és önkormányzatiság.

A vidékfejlesztés eredményességének kulcsa a kistelepülések megerősödése.

Itt érdektelen a politikai hovatartozás, kizárólag a valóság, nem az elméletek és statisztikai számok számítanak…

A fenti gondolatok egyaránt tükrözik több mint ezer kormánypárti, ellenzéki, és független kistelepülési vezető véleményét, melynek figyelmen kívül hagyása nem a demokratikus és civilizált berendezkedések sajátja.

Miniszterelnök Úr, Önt a Vidék emelte hatalomba.

Miniszterelnök Úr, Ön elfelejtette, és ráadásul már nem képes érteni a Vidéket.

Miniszterelnök Úr, szeretném emlékeztetni arra, hogy Ön van a Vidékért, és nem a Vidék Önért…

Miniszterelnök Úr, nem szívességet és kegyet kérünk, hanem a kötelességére kívánjuk emlékeztetni…

Miniszterelnök Úr, tisztelettel jelzem Ön felé, hogy az elhallgatás és az elhallgattatás eszköze, mint „válasz” jelen esetben már nem vezet eredményre, mert a probléma nem szőnyeg alá söprésért, hanem megoldásért kiált.

Egy mexikói mondás aktualitása cseng a fülemben: „…megpróbáltak eltemetni bennünket, de nem tudták, hogy magok vagyunk…”

Tisztelettel kérem Önt mintegy ezer kollégám nevében, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket a – kistelepüléseken élők és vezetőik számára egyaránt – megalázó helyzet megnyugtató és hosszú távú rendezése érdekében.

Tisztelettel kérem Önt, kezdeményezze soron kívül az önkormányzati törvény módosítását a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének mintegy fél éve nyilvános szakmai javaslata mentén.

Hernádszentandrás, 2014-12-01

Tisztelettel:

Üveges Gábor

Hernádszentandrás polgármestere

Az interjú a Civil Rádió FM 98 117 Perc műsorában hangzott el. A riporter Tóth  Mónika.