JESZENSZKY GÉZA levele: "Kell egy barát"- 01

2015. február 9-én a 117 Percben, a Civil Rádió FM 98-on 17 óra 10 perc után: JESZENSZKY GÉZA.

HÁTTÉRANYAG 01.

Jeszenszky Géza.
(Photo by Culturaldiplomacy.org.) 

Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata. 1990-1994 között az Antall-kormány külügyminisztere, 1998-2002 között Magyarország washingtoni, majd 2011-2014 között norvégiai és izlandi nagykövete.

A holnapi interjúnk háttéranyagként olvassák el Jeszenszky Géza 2006-os, a Magyar Hírlapban megjelent cikkét - kelt 2006. június 22-én, aznap, amikor ifj. George Bush Magyarországra látogatott nem egészen egy napra. Tervezett körutazását szakította meg az akkori nyugtalanító ukrán hírek miatt.

"KELL EGY BARÁT"...

Sólyom László köztársasági elnök
és George W. Bush amerikai elnök
megtekinti a magyar alakulatokat a 
Sándor Palota  előtt, a fogadási 
ceremónia  részeként  Budapesten, 
Magyarországon, 2006. június 22-én.
(White House photo by Shealah Craighead.)

Senki sem várhatta, hogy az ifjabb George Bush budapesti szereplése túl fogja szárnyalni apja 17 évvel ezelőtti útját. Az volt az első hivatalos amerikai elnöki látogatás Magyarországon, célja a még korántsem bizonyos rendszerváltozás elősegítése volt, hangulata, az akkori lelkes fogadtatás, a magyar társadalom akkori reményei visszahozhatatlanok. A Gellért-hegyi beszéd nem hozott mást, mint szép szavakat a magyarság történelmi tetteiről, felidézve 1956 hősiességét, a szovjet beavatkozás gyalázatosságát, az Amerika által befogadott menekülők komoly teljesítményeit. Helyénvaló volt beszélni másik "legremekebb óránk"-ról, 1989 világtörténelmi jelentőségéről, és jól esett, hogy Bush elnök a világot megismertette Petőfi Nemzeti Dalának üzenetével, a szabadság melletti örökérvényű fogadalommal. 

Rákosi és az iraki diktátor rendszere között igenis vonható párhuzam, de a további összehasonlítás már kényesebb ügy. Az Egyesült Államok katonai beavatkozása Irak lakossága számára azt a felszabadítást hozta meg, amit 1956 előtt a szovjet uralom alá kényszerült népek számára meghirdetett, de - félve egy nukleáris világháborútól - nem tudott, nem mert megvalósítani. 1956-ban a magyar nép - néhány moszkovita hazaárulót leszámítva - egységesen a demokrácia, a parlamentarizmus mellett állt, az etnikai és vallási ellentétek által megosztott Irakban és Afganisztánban ezeket kívülről nehéz meghonosítani. De nagyon nincs igaza azoknak, akik megszállásnak, gyarmatosításnak nevezik az amerikai beavatkozást, Busht pedig terrorista és hasonló jelzőkkel illetik. Nem valószínű, hogy ezeket az embereket mostani vagy bármelyik beszédével meg tudta győzni az amerikai elnök, de ma már Európa korábban kritikus vezetői is az amerikaiakkal együtt azt remélik, hogy az Irakban hozott súlyos áldozatoknak meglesz a gyümölcse, a diktatúra romjain megszületik a demokrácia, és vereséget szenved az egész világot fenyegető fanatizmus, a terrorizmus. Az utóbbit Antall József utolsó nyilvános szereplésein, nagy előrelátásról tanúskodva, a XXI. század bolsevizmusának nevezte!

Egyesek számára csalódást hozott a rövid látogatás. Nem voltak sehol a Nyugat-Európában szokásos randalízoró tömegek. Nem a szokásos rendőri túlbiztosítás miatt: sem a zöld antiglobalisták, sem a Jobbikos Molnár Tamás ízléstelen mondatai, sem az ismét baloldali mezt viselő filozófus radikális ítéletei nem váltottak ki komoly visszhangot a magyar társadalomból. Azok is csalódtak, akik azt várták, hogy az amerikai elnök hamut fog hinteni a fejére és "bocsánatot kér" 1945-ért, 1956-ért. Ezekért a dátumokért, a kommunizmus embertelen gyakorlatáért, és az ebből eredő, bennünket máig sújtó bajokért nem Amerikát illeti a felelősség, hanem Sztálint és helytartóit, utódait. Persze Amerika hibázott a 40-es években a szovjet szándékok félreismerésével, 56-ban pedig messze nem tett meg mindent a fenyegető szovjet beavatkozás elhárításáért, nem kezdeményezett érdemi tárgyalásokat Moszkvával egy új európai rendezés érdekében. Bush elnök mondhatott volna annál valamivel többet, minthogy "tanultunk az Önök példájából." Azután voltak, akik azt remélték, hogy a velünk és más európai országokkal szemben teljesen értelmetlen és indokolatlan vízumkötelezettség és a megalázó eljárás terén lesz némi változás. Sajnos az amerikai adminisztráció folytatólagosan a szenátusra hárítja a felelősséget, de tudomásom szerint ott nem tett semmiféle kezdeményezést a változtatás érdekében. Én azt tapasztaltam, hogy sok tekintélyes szenátor erre kész lenne. 

Gergoe W. Bush elnök Gyurcsány
Ferenc  miniszterelnökkel találkozik 
a magyar Parlamentben épületében
Budapesten, Magyarországon, 
2006. június 22-én.
(White House photo by Eric Draper.)

Nagyjából lehetett tudni, hogy mit nem fog meghozni az elnöki út. Amerika régi magyar barátai azért valamivel többet vártak. A hegyi beszéd meghívottjai között jó pár honfitársunkat nem láttam, akik sokat tettek a két ország viszonyának elmélyítése érdekében, jóval többet, mint némely ottlévő. Titokban sokan reméltük, hogy a kedves közhelyek mellett el fog hangzani valami, ami megérinti a magyar szíveket. Természetesen józan ember azt nem várhatta, hogy Bush el fogja ítélni az éppen a Wilson amerikai elnök által meghirdetett önrendelkezési elvet megcsúfoló trianoni békeszerződést - amiben Amerikának volt a legkisebb része, hiszen számunkra jóval kedvezőbb határokat javasolt. De lehetett volna néhány elismerő és bátorító szava a határainkon túl a demokráciát és a nyugati értékeket legkövetkezetesebben képviselő, ugyanakkor minden erőszakos cselekménytől tartózkodó magyar közösségekhez. És ha már az 1956-os forradalom előtti tisztelgés volt a látogatás fő üzenete, illett volna szélesebb körben találkozni a forradalom hiteles tanúival, résztvevőivel, még akkor is, ha azok minden bizonnyal fölemlegették volna Kádár és tettestársai, valamint utódaik felelősségét, az elmaradt bocsánatkérést, és a sikeres hatalomátmentést. Néhány jól eltalált mondattal, gesztussal Bush elnök segíthetett volna, hogy a magyar jobboldal kigyógyuljon egyik legnagyobb hibájából, marxista és újbaloldali érvekből és jelszavakból felépített Amerika-ellenességéből.

Mindezzel együtt Magyarország számára siker, eredmény, hogy a világsajtó, a CNN és a páratlan budapesti panorámát is bemutató Fox televízió jóvoltából hazánkra, annak érdemeire és szépségeire egész Amerika, sőt az egész világ ismét felfigyelt. És ami ennél is fontosabb, a világ vezető hatalma jó barátnak és szövetségesnek mondott bennünket. Súlyos gazdasági helyzetünkben, alig három hónappal Putyin orosz elnök és egy nappal a Gazprom elnökének látogatása után, az ajánlataik mögötti szándékokat nem ismerve, szükségünk is van egy távolabbi világhatalom töretlen gazdasági és politikai érdekeltségére, támogatására.

Jeszenszky Géza.

Köszönjük az akkori cikket Jeszenszky Gézának.