A mai este extra érzékeny vagyok.
Túl vagyok egy 56-os tematikus magazinon, megrendítő volt már menet közben is, hát még most?
Hadházy Ákost arról kérdezi Rónai Egon, hogy az elfüstölt ellenzéki összetartás, azaz a közös október 23-a után ugyan vajon minek ment az LMP aznapra Debrecenbe.
Ugye, rendben van, hogy nem a "vidék" ellen van kifogásom?
És mentegetőzik.
Igen, kérem szépen, ma, Magyarországon, mentegetőzik egy kvázi ellenzéki adó riportere egy kvázi ellenzéki politikussal azért, mert ÖNÁLLÓ kérdései vannak, ergo: önálló gondolatai vannak.
Ez egy No Comment, és mégis gondolatokat szül bennem, önállóakat.
Őszintén remélem, hogy politikusok, akiknek nincs akkora önálló tömegbázisuk, hogy MINDENT megengedhetnének maguknak (mint pl. nálunk ez a FIDESZ-esek), felmérik, hogyha szükségük van némi szövetségessére, bizony abszolút ne tegyék azt egy nem kormánypárti csatornán, hogy besértődnek egy olyan kérdésen, ami nem illik bele abba a szövegszövetbe, amit ők AKARNAK kifejezni. Mert hogy, tudják, nekünk, nem kormánypárti újságíróknak, pont az az egyik nagyon erős ellenérvünk a mai fennálló rend ellen (persze van még egy-pár), hogy nem hagynak önállóan gondolkodni, nem lehet szuverén módon kérdezni a köz szolgáitól.
És hogyha mégis ilyen helyzet fordul elő, mi, nem kormánypárti újságírók, majd jól elgondolkodunk azon, hogy vajon mi is különböztet majd meg egy ilyen képviselőt a maiaktól akkor, ha majd őt is bódítja egy jó nagy adag hatalom-hormon.
No és még egy aspektusa ennek az ici-pici feszkó csörtének:
A sajtószabadság nem egy önmagától és önmagáért való dolog.
A sajtószabadság a véleménynyilvánítás szabadságának egyik aspektusa.
Nemcsak egy magától létező, úri huncutság.
Tóth Mónika
Budapest, 2017. október 23.