A sajtószabadság helyzetét és az újságírók védelmét vitatják meg ma este 6 órától az Európai Parlament képviselői a Panama iratokon, korrupciós ügyeken és drogcsempészethez kapcsolódó sztorikon dolgozó Daphne Caruana Galizia halála kapcsán. A vitán a Bizottság és a Tanács képviselői is felszólalnak. Ma a szavazások előtt az EP Daphne Caruana Galizia családjának részvételével tartott megemlékezést, ahol Antonio Tajani elnök bejelentette, hogy a strasbourgi sajtótájékoztató termet a máltai újságíróról nevezik el.
Daphne Caruana Galizia 1987 óta dolgozott újságíróként, publikált a The Sunday Times of Malta és a The Malta Independent című lapokban. Számos, Máltát és a máltai kormányt érintő korrupciós ügyet leplezett le. Valószínűleg oknyomozói tevékenysége miatt 2017. október 16-án lett áldozata egy bombarobbantásnak.
A ma esti "közérdekű bejelentés" védelmének uniós szintű tárgyalását megelőzte egy munkacsoport kutatása, mely egy általános áttekintést adott az úgynevezett "whistle-blowers"-ekről, azaz azokról a személyekről, akik olyan rossz hírekkel, negatív eseményekkel vagy információkkal találkoznak, amelyek fenyegetést vagy ártalmat jelenthetnek a közérdek számára - ide értve a csalás, a korrupció, az adócsalás, vagy az élelmiszerbiztonságot, illetve a környezetet veszélyeztető tényeket. A "whistle-blowers"-ek azok, akik az általuk megismert tényeket jelentik az illetékes hatóságoknak vagy a sajtónak.
A kifejezés - "whistle-blowers" a magyar köznyelvben a közérdekű adatbejelentéssel azonosult, azonban ez a megfeleltetés nem pontosan fedi a valóságot.
Szó szerinti fordításban talán az áll a legközelebb hozzá, hogy "sípot fújni"; de a kifejezés nem a cselekvésre irányul, hanem inkább magára a személyre; eredeti jelentése például a futballbírókra vonatkozik, vagy arra a rendőrre, aki megfújja a sípot. Földes Ádám, a Transparency International Magyarország (TI) jogi tanácsadója szerint a magyar megfelelője talán a vészharang megkongatása lehetne.
Valójában ez a kifejezés magára a bejelentés megtételére vonatkozik, amelyben a visszaélésről vagy veszélyről értesítünk egy szervezetet, egy olyan potenciállal rendelkező aktív csoportot például, akik fel tudnak lépni a veszély ellen.
Az Egyesült Királyságban a vonatkozó törvényt Public Interest Disclosure Act-nek nevezik, ami szó szerinti fordításban: Nyilvánosságra hozatalról szóló törvény.
A kifejezés, amit közmegegyezésként használunk, azaz a közérdekű bejelentés lényegében rokon jelentésű, de elméletileg a törvényeink nagy része is éppen a közérdekek védelmére irányul, így némileg önellentmondó pont a közérdek védelmét kiemelni - de ez egyébként remekül mutatja a törvényi környezet minőségét; amennyiben külön védenünk kell a közérdeket szolgáló információkat, az meglehetős jogi anomáliát feltételez.
Hazánkban 2014. január 1-én lépett hatályba a belső visszaélés-jelentési rendszerek működését szabályozó 2013. évi CLXV. törvény, de a vállalatok többsége a mai napig a törvény egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával üzemelteti bejelentő vonalát. Nemcsak maga a törvény életbe lépése, de annak megvalósítása sem számolta fel Magyarországon a bejelentésekhez kapcsolódó bizonytalanságokat.
Az elmúlt években a "whistle-blowers" kulcsszerepet játszott olyan, a közérdekeket súlyosan veszélyeztető tények feltárásában, mint például a Panama Papers kiszivárogtatása. Emiatt a "whistle-blowers" védelme számos politikai szinten forró téma lett. Mindazonáltal a "whistle-blowers" megvédésének szintje még mindig nem megfelelő, és nagyban különbözik az uniós intézmények és az egyes EU tagállamok viszonylatában. A tagállamok közötti egyenlőtlenségek jogi bizonytalanságot keltenek, és az egyenlőtlen bánásmód kockázatához vezethetnek. Az EU valamennyi intézményének 2014. január 1-e óta kötelessége, hogy az új személyzeti szabályzattal összhangban belső szabályokat vezessenek be az uniós intézmények tisztviselőit ellátó "whistle-blower"-ekre. 2015. decemberében az Európai Parlament elfogadta saját, erre vonatkozó belső szabályait, amelyek 2016. januárjában léptek hatályba.
Ez év októberében az Európai Parlamentnek meg kell vitatnia egy, a legitim kezdeményezésről szóló saját kezdeményezésű jelentést a közérdekű adatbejelentés védelmének érdekében. A "whistle-blowers"-ek létfontosságú forrásnak bizonyultak a közérdeket segítő folyamatok elindításában. Az elkészült jelentés felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő a jogalkotási folyamatban javaslatait annak érdekében, hogy hatékonyan védhessék mind a bejelentéseket, mind a bejelentőket.
Az Európai Parlament álláspontja az elkészült jelentés alapján a mai ülésen:
2017. február 14-én a Parlament állásfoglalást fogadott el a "whistle blowers" fontos szerepéről, első megközelítésben az EU pénzügyi érdekeivel kapcsolatban. Csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy a Bizottság eddig nem nyújtott be semmilyen jogalkotást a "whistle-blowers"-ek minimális szintű védelmére.
A Jogi Bizottság 2017. október 2-án saját kezdeményezésű jelentést fogadott el a "whistle-blowers"-ekre vonatkozó legális intézkedésekről. Egyúttal újra felhívja a Bizottságot, hogy nyújtsa be horizontális jogalkotási javaslatait 2017 végéig azzal a céllal, hogy megszülethessen a hatékony védelem. Azt javasolja, hogy az EU jogalkotása támogassa a kidolgozott jelenlegi nemzetközi szabványokat.
Öt pont különös jelentőséggel bír:
a "whistle-blower" fogalmának meghatározása legyen olyan széleskörű, hogy elég sok helyzetet fedjen le;
nemcsak a jogsértő cselekményekről szóló jelentéseket, hanem a közérdeket is védje;
világos jelentési mechanizmusokat vezessenek be az állami és magánszervezetekben;
hozzon létre az EU a kifejezetten a "whistle-blowers"-ről szóló jelentések tanácsadására, irányítására és gyűjtésére irányuló ügynökséget;
terjessze ki a kiegészítsek szerepét mindenre és hangolja össze a tagállamok fókuszát a "whistle-blowers" védelmének érdekében.
A jelentés várhatóan az októberi II. Plenáris ülésen kerül megvitatásra.
A ma esti "közérdekű bejelentés" védelmének uniós szintű tárgyalását megelőzte egy munkacsoport kutatása, mely egy általános áttekintést adott az úgynevezett "whistle-blowers"-ekről, azaz azokról a személyekről, akik olyan rossz hírekkel, negatív eseményekkel vagy információkkal találkoznak, amelyek fenyegetést vagy ártalmat jelenthetnek a közérdek számára - ide értve a csalás, a korrupció, az adócsalás, vagy az élelmiszerbiztonságot, illetve a környezetet veszélyeztető tényeket. A "whistle-blowers"-ek azok, akik az általuk megismert tényeket jelentik az illetékes hatóságoknak vagy a sajtónak.
A kifejezés - "whistle-blowers" a magyar köznyelvben a közérdekű adatbejelentéssel azonosult, azonban ez a megfeleltetés nem pontosan fedi a valóságot.
Szó szerinti fordításban talán az áll a legközelebb hozzá, hogy "sípot fújni"; de a kifejezés nem a cselekvésre irányul, hanem inkább magára a személyre; eredeti jelentése például a futballbírókra vonatkozik, vagy arra a rendőrre, aki megfújja a sípot. Földes Ádám, a Transparency International Magyarország (TI) jogi tanácsadója szerint a magyar megfelelője talán a vészharang megkongatása lehetne.
Az Egyesült Királyságban a vonatkozó törvényt Public Interest Disclosure Act-nek nevezik, ami szó szerinti fordításban: Nyilvánosságra hozatalról szóló törvény.
A kifejezés, amit közmegegyezésként használunk, azaz a közérdekű bejelentés lényegében rokon jelentésű, de elméletileg a törvényeink nagy része is éppen a közérdekek védelmére irányul, így némileg önellentmondó pont a közérdek védelmét kiemelni - de ez egyébként remekül mutatja a törvényi környezet minőségét; amennyiben külön védenünk kell a közérdeket szolgáló információkat, az meglehetős jogi anomáliát feltételez.
Hazánkban 2014. január 1-én lépett hatályba a belső visszaélés-jelentési rendszerek működését szabályozó 2013. évi CLXV. törvény, de a vállalatok többsége a mai napig a törvény egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával üzemelteti bejelentő vonalát. Nemcsak maga a törvény életbe lépése, de annak megvalósítása sem számolta fel Magyarországon a bejelentésekhez kapcsolódó bizonytalanságokat.
Ez év októberében az Európai Parlamentnek meg kell vitatnia egy, a legitim kezdeményezésről szóló saját kezdeményezésű jelentést a közérdekű adatbejelentés védelmének érdekében. A "whistle-blowers"-ek létfontosságú forrásnak bizonyultak a közérdeket segítő folyamatok elindításában. Az elkészült jelentés felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő a jogalkotási folyamatban javaslatait annak érdekében, hogy hatékonyan védhessék mind a bejelentéseket, mind a bejelentőket.
Az Európai Parlament álláspontja az elkészült jelentés alapján a mai ülésen:
A Jogi Bizottság 2017. október 2-án saját kezdeményezésű jelentést fogadott el a "whistle-blowers"-ekre vonatkozó legális intézkedésekről. Egyúttal újra felhívja a Bizottságot, hogy nyújtsa be horizontális jogalkotási javaslatait 2017 végéig azzal a céllal, hogy megszülethessen a hatékony védelem. Azt javasolja, hogy az EU jogalkotása támogassa a kidolgozott jelenlegi nemzetközi szabványokat.
Öt pont különös jelentőséggel bír:
a "whistle-blower" fogalmának meghatározása legyen olyan széleskörű, hogy elég sok helyzetet fedjen le;
nemcsak a jogsértő cselekményekről szóló jelentéseket, hanem a közérdeket is védje;
világos jelentési mechanizmusokat vezessenek be az állami és magánszervezetekben;
hozzon létre az EU a kifejezetten a "whistle-blowers"-ről szóló jelentések tanácsadására, irányítására és gyűjtésére irányuló ügynökséget;
terjessze ki a kiegészítsek szerepét mindenre és hangolja össze a tagállamok fókuszát a "whistle-blowers" védelmének érdekében.
A jelentés várhatóan az októberi II. Plenáris ülésen kerül megvitatásra.
Bejegyzések
