NYÍLT LEVÉLLEL FORDULT JÚNIUS 2-ÁN A REZIDENSEK ÉS SZAKORVOSOK SZAKSZERVEZETE, A RESZASZ AZ ORSZÁGOS TISZTIFŐORVOSHOZ.
A levél tárgya, talán nem véletlenül:
Az egészségügyi sztrájk jogi lehetőségei, és benne az ÁNTSZ szerepe.
A levél tárgya, talán nem véletlenül:
Az egészségügyi sztrájk jogi lehetőségei, és benne az ÁNTSZ szerepe.
Tisztelt Tisztifőorvos Úr!
A Rezidensek és Szakorvosok SzakszervezEte (ReSzaSz) az alábbi jogi-szakmai kérdésekkel fordul Önhöz, egyúttal tisztelettel kéri, hogy az ÁNTSZ szakmai álláspontját részünkre megküldeni szíveskedjen.
Bizonyára Ön előtt is ismert, hogy az 1989. évi VII. törvény a sztrájkról az előző kormányzati ciklusban jelentős módosításon ment keresztül.
A törvény rendszerváltáskori megszületésekor úgy rendelkezett, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál a sztrájkjog csak úgy gyakorolható, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértékét és feltételeinek meghatározását a jogalkotó a sztrájkban érintett felek megállapodására bízta. A törvény indoklása szerint a javaslat korlátozni kívánta a sztrájkjog gyakorlását azoknál a munkáltatóknál, amelyeknek működése a társadalom alapvető érdekeiben elengedhetetlen. Ilyenként említette a közforgalmú közlekedést, energiaszolgáltatást, távközlést azzal, hogy a felsorolás példálózó jellegű, adott esetben egyéb tevékenységet (pl. óvodáskorúak, tanulók felügyeletét vagy éppen az egészségügyi szolgáltatásokat) is e körbe kell sorolni. Ennek alkalmazása azonban további bizonytalanságokat hordozott.
A megállapodás hiánya a munkavállalók sztrájkba lépését nem akadályozta meg, és a Legfelsőbb Bíróság egyik 1991-es eseti döntése alapján nem szolgálhatott a sztrájk jogellenességének megállapításának alapjául sem. Ezt erősítette meg jóval később az EBH2008/1814. számú határozat is, amely szerint a kollektív szerződés a sztrájktörvénnyel ellentétesen nem írhatja elő, hogy sztrájk jogszerűen csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás esetén tartható.
Az egészségügy kifejezetten aktívan érintett terült volt, számszerűen 9 db figyelmeztető sztrájk, 8 db „rendes” sztrájk, 1 db szolidaritási sztrájk zajlott le az ágazatban 2011-et megelőzően.
A Sztrájktörvényt módosító törvény az elégséges szolgáltatás meghatározásának új metódusát alakította ki 2010. december 31. napi hatállyal. A módosítás alapján a korábbi szöveghez képest törlésre került, hogy a még elégséges szolgáltatásról történő megállapodás a mértéket és a feltételeket érintően a felek közötti előzetes egyeztetés tárgyát képezi. A törvény új bekezdésekkel egészült ki, aminek értelmében – radikális változást hozva a korábban kialakult gyakorlattal szemben – az elégséges szolgáltatást a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatók esetében törvény állapíthatja meg. A módosítás értelmében, ahol nincs „ágazati” jogszabályban lefektetett szabályozás a még elégséges szolgáltatás mértékéről (egyelőre ez csak két területen van jelen: posta és személyszállítás), ott a bíróság dönthet. A feleknek kell(ene) megállapodniuk a sztrájkot megelőző egyeztető eljárás során, megállapodás hiányában pedig bármely fél kérelmére a bíróság állapíthatja meg a még elégséges szolgáltatások mértékét és annak feltételeit. A módosítás teljesen szakít a korábbi konstrukcióval: ha sem törvény, sem a felek megállapodása, sem pedig jogerős bírói határozat a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről nem rendelkezik, jogszerű sztrájk nem tartható.
Az egészségügyre is igaz a törvénynek az a rendelkezése, hogy annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja (ennek a mértéke pedig nem lehet kevesebb, mint az élet, egészség, testi épség közvetlen és súlyos veszélyeztetésének elkerülése). Mivel valamennyi tevékenység teljes felfüggesztése/szüneteltetése közvetlenül és súlyosan veszélyeztetheti az életet, egészséget és a testi épséget, ezért a teljes, mindenre kiterjedő munkabeszüntetés a gyakorlatban fel sem merülhet.
Nincs hatályban átfogó megállapodás a még elégséges szolgáltatásokról az ágazatban (egyedi esetekben általában ügyeleti szintet szoktak biztosítani, de ez intézménytípusonként változó tartalmat jelent, szükségképpen a megállapodások tartalma is intézményenként változó volt).
A (korábbi) gyakorlat szerint (az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH 1834/2009. számú ügyben foglalja össze a kérdést) amennyiben a sztrájk alatti egészségügyi ellátásról az egészségügyi szolgáltató és az érdekképviseletek közötti egyeztetésen nem sikerült megállapodni (1989 óta nem tudunk olyan esetről, hogy ez a megállapodás nem jött létre, továbbá mindig be is tartották), és a szolgáltató által javasolt elégséges egészségügyi ellátásban az érdekképviseletek nem hajlandóak közreműködni, úgy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szakmai felügyeleti jogkörében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtandó határozatot hozott a minimálisan szükséges és elégséges szolgáltatások biztosításáról.
A munkáltatók (kórházak, egészségügyi szolgáltatók) jelenleg nem érdekeltek a megállapodásban – így a Sztrájktörvény alapján maradna a bizonytalan bírói út. Ugyanakkor a sztrájkkal kapcsolatos, egészségügy területére vonatkozó jogszabályok (a sztrájktörvényt leszámítva) nem változtak Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet meghatározza az egészségügyi szolgáltatás szünetelésének feltételeit. A rendkívüli eseményekkel, katasztrófákkal kapcsolatos bejelentés és adatközlés rendjéről szóló 10/2005. (IV. 12.) EüM rendelet szerint az egészségügyi dolgozók sztrájkja rendkívüli eseménynek minősül.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) emellett saját hatáskörben tájékoztatta a lakosságot és azon egészségügyi szolgáltatókat, amelyek a sztrájk ideje alatt a kieső kapacitások pótlására alkalmasak. Ezen túlmenően magának az egészségügyi intézménynek is tájékoztatnia kellett a területi ellátási kötelezettséggel érintett lakosságot a sztrájk kezdetéről, várható befejezéséről, valamint a sztrájk alatt rendelkezésre álló szolgáltatásokról (ezek elsősorban szolgáltató kötelességére vonatkoznak, nem a felek sztrájkkal kapcsolatos relációjára).
Problémaként merül fel, hogy az egészségügyben az ÁNTSZ az a hatóság, amely eddig jóváhagyta a sztrájkhelyzet előtt megállapodással kialakított elégséges szolgáltatási szintet, illetve maga meghatározta azt. Kérdésünk, hogy ma – álláspontjuk szerint – az ÁNTSZ jogosult-e ilyen határozat kiadására?
Budapest, 2016. május 30.
Segítő közreműködését előre is megköszönve köszönti:
dr. Dénes Tamás
elnök
dr. Szabó Imre Szilárd
jogi szakértő.
Bejegyzések
